Ezzel a címmel hirdette meg előadását és kerekasztal-beszélgetését a Goethe Intézet, ahol szép számmal jelentek meg könyvtáros és kiadói szakemberek az ország különböző pontjairól.
A szakmai napon két müncheni vendégelőadót hallgathattunk meg, akik a nemzetközi áttekintés mellett főképpen németországi példákkal szolgáltak az e-könyv integrációjával kapcsolatban. Az első előadó Dr. Harald Henzler, kiadói tanácsadó és e-könyv szakértő volt, aki kiadói szempontból boncolgatta az e-könyv ügyét, a második pedig Holger Moos, a Goethe Intézet Onleihe projektjének koordinátora, ő az online kölcsönzési lehetőségeket/üzleti modelleket mutatta be. Az előadássorozat moderátora Bánkeszi Katalin, a Könyvtári Intézet igazgatója volt. Dr. Harald Henzler szerint a kiadóknak figyelembe kell venni a technológiai áttöréssel járó változást („disruptive changeˮ) és az ezzel járó új üzleti modelleket, erre példa az amerikai e-könyvpiac. A nyomtatott könyvek eladása fokozatosan csökken, az egyre olcsóbb e-olvasók/tabletek/okostelefonok gyors terjedése miatt (fiatalok körében az új státuszszimbólumok), az e-könyveladás volumene pedig folyamatosan növekszik, de még így is alacsony (1–10% között mozog). Az USA-beli kiadók minimum 2-3 évvel járnak Európa előtt, ők már a szépirodalmi műveik felét digitalizálták, ezzel is szélesítve palettájukat. Az előadás 4 nagyobb pillérre épült, mindegyik egy-egy fontos szempontból világít rá a piaci szereplők életére. Az első az új formátumok/termékek folyamatos színrelépésének figyelembe vétele – példaként felhozta az iPad interaktív könyvapplikációját, amit egy Oscar-díjas animációs rövidfilm, a „The Fantastic Flying Books of Mr. Morris Lessmore” ihletett. A második vázlatpont a self-publish platformok megjelenése volt, ezek ingadozó minőségű kiadványaik ellenére is egyre nagyobb teret nyernek el a klasszikus kiadók elől – például az Amazon, mint szolgáltató vagy a tudományos publikációban az egyetemi (Harvard, MIT) felületek. Ahhoz, hogy sikeres legyen egy adott tartalom, elengedhetetlen az ökorendszerek összehangolása, mivel ők határozzák meg a piac fejlődését, szól a harmadik pont, az ökorendszerek pedig az alábbiak: hardver (Apple), szoftver (Google), tartalom (könyv, zene, fotó és egyéb szellemi termékek) és szolgáltatás (Amazon). Természetesen a negyedik szempont nem lehetett más, mint a bevétel, a ‘hogyan jutunk a pénzünkhöz?’ a kiadók legnagyobb nehézsége. Itt is több lehetőséget nyújtanak mind a magánvásárlónak, mind a könytáraknak, többek között az egyszerű fizetés opciója mellett az általánydíj (flatrate) fizetése, adatbank felkínálás, reklámfelkínálás vagy például az árukapcsolás. Henzler egyébként zárásként kitért még a kiadó-könyvtár vitára is – felhasználásért vagy könyvenként kérjenek/fizessenek árat? – ezzel átadva a szót Holger Moosnak, aki a könyvtári e-könyv kölcsönzés egyik lehetséges modelljét mutatta be a Goethe Intézet gyakorlatán keresztül. Először azonban kitérnék a kiadó-könyvtár viszonyában felvázolt félelmekre, amelyekre csak kompromisszumképes tárgyalások során találhat megoldásra az érintett két fél. A kiadó tart a bevételkieséstől és a kalózkodástól, a könyvtár a jelentőségük csökkenésétől (hiszen a kiadók közvetlenül is kölcsönözhetnek a felhasználónak) és a könyvek esetében fennálló ‘elkopás’-probléma modern változatát sem tekintik szimpatikus megoldásnak (25-26 kölcsönzés után az adott e-könyv újravétele szükséges). Közös fenyegetésként pedig felettük lebeg a nemzetközi kiadók/terjesztők szelleme. Visszatérve a kölcsönzésre, a Henzler által már említett átalánydíjas modellt követi a skoobe – a Holtzbrinck és Random House alapította online felület –, ami 70 kiadó 8000 kötetét kínálja kölcsönzésre 10€ havidíj ellenében, mennyiségi megkötés nincs (de egyszerre csak 5 tartalmat ‘vehetünk ki’). Említette még a tesztszakaszban járó libreka!-t (4 hetes kölcsönzési lehetőség, 3,50€-ért, vásárlás 5€-ért) és az amazon.de kölcsönzőkönyvtárát (csak prémium vásárlóknak, 29€/év; 200 000 e-könyv, ebből 8500 német nyelvű). A Goethe Intézet könyvtára a DiViBib digitális könyvtár felületét használja. A szerződéses viszonyon (szerző→kiadó→DiViBib→könyvtár→olvasó) keresztül éves díjat fizet a felhasználó, amiért egy hozzáférési kódot kap (Magyarországon már 200 regisztrált alkalmazó van!), a kölcsönzési díj könyvtáranként változó – általában két hét –, aminek lejárta után az adott tartalom olvashatatlanná válik. Fontos hozzátenni, hogy a kikölcsönzött e-könyv a többi felhasználó számára zárolt. Formátumok szempontjából csak pdf-et és epubot kínálnak, így a Kindle és Apple olvasók némi hátrányba kerülnek. Ahogy az e-könyveladás, úgy az online kölcsönzés is folyamatosan növekszik – bár nem az elvárásoknak megfelelően. Moos szerint ez a szolgáltatás jó imázsnyerési lehetőség a könyvtárak számára, hiszen egyre több olvasónak jelent vonzerőt ez a szolgáltatás. A Goethe Intézet erre fordított költségvetési kerete évente körülbelül 8–10 000€, ami nem mondható csekély összegnek. A németországi könyvtárak többsége konzorciumba tömörül, mivel egyenként nem engedhetnék meg maguknak ezt a szolgáltatást. A kerekasztal-beszélgetés során felmerült újabb problémák/kérdések további táptalajt nyújtanak az e-könyvvel kapcsolatos szakmai napok témaválasztásaihoz. Az időkorlátok miatt 5–10 percben a résztvevők között meghallgathattuk Votisky Zsuzsát, a Typotex Kiadótól, aki a minőségi digitalizálásról beszélt, ők már szakkönyveiket nyomtatott és elektronikus formában is elkészítik. Tapasztalata alapján nem érdemes terjesztőknek átadni a könyveket, mivel pdf-ből konvertálva borzalmas minőségű e-könyvek kerültek a piacra. Átváltva DRM-ről social DRM-re (vízjelhez hasonló másolásvédelem) pedig jelentősen megnőtt a bevételük, bár ebből is ‘csak a titkárnő fizetése’ jött ki. 🙂 A Publio Kiadó képviseletében Dr. Károlyi Antal tartott előadást, aki a magyarországi self-publishing meghonosítására tesz kísérletet. A közeljövőben Publio Csoportként folytatják majd tevékenységüket, amely négy lábon áll: kiadás, iBookStore (az Apple számára), netes könyváruház és e-folyóirat kiadása. Dr. Kőszeghy Péter, a Balassi Kiadótól a jogdíj-problematikáról szólt, amely szerinte óránként sérül. A DRM feltörhető, ráadásul Magyarországon nincs jogdíj adatbázis – így a címenkénti keresés nonszensz –, nincs közös szerző-kiadó-könyvtár jogkezelés, ami ellehetetleníti az érintett felek munkáját. Ő szimpatikus lehetőségként említette a skandináv-modellt, ami alapján minden új szakmai anyag szabad, minden ingyenes, minden fent van a neten, csak kár, hogy ez Magyarországon nem kivitelezhető, ugyanis az egyetemi oktatók havi fizetése nem 4–5000€, így nem tárják ingyen a nép elé szellemi termékeiket. Dr. Koltay Tibor, a SzIE Informatikai és Könyvtártudományi Tanszékétől érkezett és az e-könyvekkel kapcsolatos kételyeknek adott hangot. Miénk-e egyáltalán az e-könyv vagy csak felhasználói jogot vásárolunk? Ha például tönkremegy az olvasónk, mi lesz az elveszett tartalmakkal? (Van biztonsági mentésünk, egyébként pedig ott van minden megvásárolt könyvünk a felhőben Ennyi. Kindlevarázs) A témához kapcsolódva a közönség figyelmébe ajánlotta az amerikai Clifford Lynch (CNI) írásait és előadásait az e-könyvekről, amelyek hasznosak lehetnek az érintett felek számára. Végül Horváth István, az OIK-tól a zavaros könyvtári helyzetet erősítette meg. A könyvtár klasszikus archiválási funkciója került veszélybe, mivel nem tulajdonjogot, hanem felhasználási jogot vehetnek az e-könyvekhez. Emellett az is kétséges még, hogy archiválási szempontból melyik formátum bizonyul nyerőnek. Ugyanígy a zárt rendszerű e-olvasók formátum-támogatása is tovább nehezíti a helyzetet, hacsak az eszközkölcsönzési lehetőségre gondolunk. Pozitívumként említhetjük, hogy a Nemzeti Könyvtár új projektet indít, amely központi szervezéssel lehetővé teszi a könyvtárközi e-könyvkölcsönzést, ezzel is várhatóan növelve az online kölcsönzés igénybevevőinek számát. Konkrét válaszokat nem kaptunk – nem is vártunk – csak lehetőségeket, egy eddig működőképes német példát és további kérdéseket. Kíváncsian várjuk a további fejleményeket! A szakmai napon elhangzottak anyaga elvileg hamarosan elérhető lesz magyar nyelven a Goethe Intézet honlapján. A beszámolót készítette: Dányi Beatrix Köszönjük!
