Kiadói stratégiák az e-könyvkiadásban – workshop

A Libro Udvarban május 31-én megrendezett Kiadói stratégiák az e-könyvkiadásban c. workshop keretében a meghívottak közül a megjelentek (Balassi Kiadó, Editio Mediterranica, Fapadoskönyv.hu, Jószöveg Műhely Kiadó, Kindle-varázs Kiadó, Kráter Kiadó, Magyar Szakkönyvkereskedelmi Központ, Nemzeti Tankönyvkiadó, Tarandus Kiadó ,Tessloff és Babilon Kiadó, Vince Kiadó), valamint Németh Rita (az összejövetel szervezője) és Bodó Balázs (a moderátor) a következőkre keresték a válaszokat: „Baj-e, ha illegálisan terjednek a könyvek? Mit lehet tenni a szürke-és feketepiacok kifehérítése érdekében? Milyen technológiára érdemes fejleszteni? Várható-e egyáltalán lényeges átalakulás? Milyen új szereplőkre kell odafigyelni, akik megzavarhatják a szokásos üzletmenetet? Kik a legfontosabb partnerek? Hol lehet értelme a kiadók összefogásának?” Az intenzív találkozó minden gondolatát nem fogom tudni visszaadni, de igyekszem minden fontos részletre kitérni. Már az elején figyelmeztette az egybegyűlteket Bodó Balázs, hogy több mint valószínű, hogy nem fognak konkrét válaszokat kapni, talán inkább még több kérdés kezd felszínre törni, amely a téma további boncolgatását fogja eredményezni, így közelebb kerülve talán megoldáshoz. Mivel minden kiadónak megvan a maga környezete, lehetőségei, egyénisége, nincs és talán nem is lesz egy „univerzális pirula”, amely mindenkinél – a saját szellemiségét megtartva – ugyanazt a hatást fogja elérni.

Bodó Balázs a következőkkel vezette be a beszélgetést: az online világban lezajló eseményeket csak akkor tudjuk megérteni, ha a tisztában vagyunk az azokat érintő jogokkal is. Ezek az események történhetnek a joggal szemben, de akár mellette is. Ha nem látjuk át a jogi helyzetet, nem tudjuk kellő módon értelmezni a történéseket sem. Továbbá figyelembe kell venni a szürke- és feketepiacot is, amely nem jelez mást, mint a legális tartalmak hiányát. Nem félni kell a kalózoktól, hanem tanulni tőlük, mégpedig azt, hogy szükségük van tartalomra, amelyet nem, vagy nem úgy kapnak meg, mint ahogyan arra igényük lenne. Nem lehet csak feketének, vagy csak fehérnek látni a dolgokat, rugalmasan kell hozzáállnia változó világ következményeihez (és kezelni azokat…). Ékesszólóbban: “Nem megfulladni a háborgó tengerben, hanem megülni a hullámokat”. Németh Rita, a szervező és a Magyar Szakkönyvkiadó Központ ügyvezető igazgatója, bevezetőjében elmondta, hogy fontos tenni valamit az e-könyv témával. Azok, akik most próbálkoznak a kiadásukkal, gyakran nem is igazán értik a kialakult helyzetet. Már oly módon, hogy nem kaptak az eltelt évek folyamán olyan szervezett oktatást, amely erre felkészíthette volna őket. A tudást, amely most megvan a fejükben, innen-onnan szerezték be, s nem egy vagy több koncentrált egységben, és ezt tükrözi is a kialakulóban lévő (vagy már kialakult) helyzet. A bevezetők után a kiadók jelenlévő képviselői bemutatkoztak, s az e-bookokhoz való hozzáállásukat, az azokkal való tapasztalataikat osztották meg egymással. Majd szóba kerültek az e-könyvekkel kapcsolatos veszélyek/félelmek, kényszerek és lehetőségek; mindenki elmondta a sajátját. A beszélgetések során többször szóba került a disztribútori lépcsőfok kihagyása a különféle webshopok létrehozásával. Ugyanis minél több profitot akarnak a kiadók megtartani maguknak, így jutnak sokszor erre az elhatározásra. A jelenlévők közül azonban többen felvetették, hogy ez ugyan kikerülhető, de mi a garancia arra, hogy olyan webshopot képes megalkotni, amelyet a fogyasztó meg is talál, szívesen is használ, stb.? A sok webshopnak előbb-utóbb az lesz a következménye, hogy a megtalálhatóság érdekében az interneten (is) jelenlévő disztribútorhoz fognak fordulni, így újra visszatérnek az origóhoz. (Erről nem vagyok meggyőződve, egy jó kereső megoldhatja ezt a helyzetet… Kindlevarázs) A print on demand (POD; „nyomtatás igény szerint”) szolgáltatással – melyet a Publio Kiadó és a Fapadoskönyv.hu, valamint egy ideje már az OSZK is kínál – lehetővé vált a (csak) e-formátumban megjelenő művek nyomtatása anélkül, hogy egy sor, általános kiadási macerán/procedúrán keresztül menne. Előnye ennek a szolgáltatásnak, hogy gyorsan azok is olvashatják az e-műveket, akiknek vagy nincsen még e-olvasójuk, vagy a hagyományos könyvek élveznek náluk prioritást. (Megjegyzés.: Talán abban az esetben is érdemes lenne előtérbe helyezni ezt a fajta eljárást, amelyet Németh Rita mondott. Szerinte vannak olyan kiadók, akik az általuk kiadott, de már majdnem kifogyott művükből inkább visszahívják a még kereskedelmi forgalomban lévő példányokat, csak, hogy ne kelljen utánnyomni.) A szolgáltatás negatívumaként érdemes megemlíteni azokat a műveket, amelyek – ha drasztikus megfogalmazással élnék – a „szemét” kategóriába tartoznak. Egy kiadó-képviselő elmondása szerint az írás minősége, a különféle gépek (írógép, számítógép, stb.) megjelenésével, romlott. Mégpedig azért, mert egyre kevésbé szükséges átgondolni a tartalmat, hiszen a Backspace nyomogatásával akkor javítunk szövegünkbe, amikor csak szükséges. Nem fordít a mai ember kellő figyelmet az írásaira, mint régebben, amikor egy elírás következtében írhatta kézzel újra az egész oldalt, pazarolva a papírt és a tintát. Persze felmerül az az eset is, amikor pedig egy olyan témáról szól a mű, amely igen hamar elavul, s minél előbb szükséges lenne a kiadás, azonban a hagyományos kiadói munkafolyamat (amely ugyan felgyorsult az évek folyamán, de az adott témának mégsem elég gyors) csak hátráltatná az egészet. Ilyenkor is elérhető lehetőség a POD vagy akár a self-publishing is. Jó, jó. E-book. Belemegy a kiadó. Elkészül vele. Ekkor azonban kopogtat (persze nem ténylegesen) a MaNDA a kötelespéldányért, amelyet utána szolgáltatna a könyvtáraknak, akik pedig tovább az olvasóknak. Így az állam gyakorlatilag ingyen látná el a közművelődés intézményeit, s a kiadóknak ez nem tetszik, mivel a költséges befektetésük az e-bookok készítésébe ez által még lassabban térül meg, ha egyáltalán megtérül teljesen. Felmerült a “könyvtárak, mint értékesítési szerepkört betöltő résztvevők” a könyvkultúrában, mivel az esetleges e-kölcsönzésekkel felmérhetnék a lokális igényeket, s mint közösségi hely (gyakran társulnak mostanában büfékkel, kávézókkal), az emberek közelében is lenne az e-book olvasás lehetősége. Ehhez azonban egy olyan logisztikára lenne szükség, amely komoly együttműködést igényelne mind a kiadók, mind pedig a könyvtárak részéről. Együttműködés és bizonyos fokú engedékenység szükséges mindkét fél részéről. Itt is felmerült a kérdés, hogy ilyen esetben, ha csak kölcsönzésről lenne szó, a kiadó miért adja ki a kezéből az e-bookot, mikor neki is van weboldala, ahol ezt a kölcsönzést meg tudná oldani? Ez persze megmaradt költői kérdésnek, amelyen érdemes gondolkodni mind a két félnek. Igény azonban lenne az e-bookra, ahogyan azt egy szemléletes táblázat segítségével Bodó Balázs is rámutatott. Ez az egyik oldal:aAzok az emberek, akik általában a fiatalabb generációból kerülnek ki, akik – úgymond – „haladnak a korral”. A másik oldal pedig azok, akik ha ingyen meg is kapják a tanulmányukhoz szükséges anyagokat e-formátumban, amelyet otthon, kényelmesen meg lehetne tanulni, inkább választják a fizetős nyomtatott példányokat és a szintén fizetős tantermi oktatást. Ők azok, akik „könyveken szocializálódtak”, és nem tudtak még túllépni rajta. Igény van, de vajon évekkel később lesz-e olvasó, ha most csökkentik megint a tankötelezettség éveinek a számát? Vajon azok az emberek, akik már ebben az oktatási környezetben nőnek fel, akarnak-e egyáltalán olvasni? Egyre inkább sürgeti az idő a kiadókat, hogy elszánják magukat valamelyik út mellett, mert nem sokára lesz egy olyan vállalkozás, cég, amely elárasztja e-olvasóikkal a piacot (akár az Amazon, akár a Libri, stb.), s akkor bizony fellendülhet az e-book piac, amely létezését Magyarországon a jelenlévők közül egyesek jelenleg kérdésesnek vélték. Viszont az interneten való jelenlét is fontos, hogy ott hirdessék magukat a kiadók, mert a mai kor embere már nem biztos, hogy betér egy antikváriumba, hogy ott bóklásszon a zsúfolt sorok, kupacok között, könyékig matatva a poros halmokban. A mai világ emberének nincsen ideje semmire, s inkább a kényelmes, Google-pötyögést választja, így amit „legjobb barátja” nem tud megmutatni, az számára nincs is. Ez vezethetett oda, hogy a Bookline alá egyre több antikvárium sorol be, átadva nekik nyilvántartásukat könyveikről, így a két legfontosabb lépést megtették: internetes jelenlét, jól strukturált kereshetőségi lehetőség (500 fölötti állománynál aligha lesz olyan fogyasztani kívánó, aki végig pörgeti a listát). Bodó Balázs saját példáját bemutatva próbált rámutatni, hogy lehetséges és működő elvről beszél. Saját munkáját, A szerzői jog kalózai c. könyvét is elkészítették ePub és PDF változatban is, valamint néhány fejezetére alkalmazták a CreativeCommons Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! szerződését, amely értelmében szabadon letölthető és akár másolható is, de nem használhatják kereskedelmi célokra, valamint nem módosítható, átdolgozható. (Jelzem, a szerző ezen témában írott PhD dolgozata, ami a könyv alapjául szolgált, megtalálható itt.) Ezzel a szerződéssel gyakorlatilag közkinccsé tették a könyv egy bizonyos részét, könnyen, legálisan hozzáférhetővé, így az érdeklődőknek nem kellett hosszú percekig ácsorognia könyvesboltban, vagy illegális módon szert tenni rá beleolvasás céljából, hogy eldönthesse, érdemes-e megvásárolnia. A teljes mű elérhető GoogleBookson is, amelyet szintén tudatosan helyeztek el, persze nem letölthető módon. A „leleményes Odüsszeusz”-ok azonban így is hozzájutottak, s torrentoldalakra is felkerültek. Ezeket a változatokat a szerző „szondák”-nak tekinti, amelyeket elengedett az „űrbe” felderítés címén, hogy visszatértükkor levonhassa belőlük a maga tapasztalatait. Erre buzdította a megjelent kiadókat is, hogy mindenki engedje ki a maga „szondáját”, s kockáztasson valamennyit annak érdekében, hogy felmérje a piaci igényeket, lehetőségeket, stb. Miért sürget az idő? Mert, ha a magyar kiadók nem fognak össze, majd jön egy „jól megtermett” külföldi, mondjuk a Pozsonyban elosztó-központot építő Amazon.com, és lefölözi a javakat, s kiviszi az országból a profitot. Ezzel szemben az például az Alexandra Kiadó pozitív fényben tűnik fel oly módon, hogy ugyan megkéri az árát a forgalmazásnak, viszont hazánk piacát és gazdaságát támogatja. El kell dönteni, hogy inkább kevesebb, de globálisan több, vagy hagyjuk a közérdeket, és csak a saját „malmunk” érdekel, a többi meg hadd vesszen, ha vesznie kell a Taigetoszon. Persze ebben az esetben az is előfordulhat, hogy nagy áldozatokkal a magyar létrehozza a saját, tegyük fel, életképes rendszerét, de még így is előfordulhat, hogy jön a „nagy testvér” és tesz egy olyan ajánlatot, amely a jó-magyar-embernek kihagyhatatlan. Így a közösség, a dolgozó-magyar-ember által összehozott nagy áldozat egy kézbe kerül, s eltűnik egy soha-véget-nem-érő-világkörüli-útban. S, hogy ne maradjunk megválaszolatlan, bicskanyitogató kérdés nélkül: Miért legyen a kiadó lojális az államhoz, ha az e-book luxustermék, és 5% helyett 27%-os? (Na most a fentiek NEM a Kindle-varázs álláspontját képviselik! Engem például nem zavarna, ha egy Amazon jelen lenne a magyar könyvpiacon, maximum egyéb kiadókat… Kindlevarázs) Ha nem kerül megoldás, egy majdhogynem nortradamusi jóslatszerűséggel élve, a rosszul menedzselt piac felszámolja magát… Végezetül pedig egy jó példa az összefogásra, amely sikeressége a különféle társadalmi erők megmozgatásában rejlett. Ez pedig nem más, mint az ACTA elleni szerveződés, amely összefogta a Google-t, a zöldeket és az Anonymoust, s általuk tüntető tömegek vonultak az utcákra. A workshopon való jelenlétünket a Múlt és Jövő Kiadó támogatása tette lehetővé, amelyet ez úton is köszönünk! *********************************************************** Farkas Mártinak köszönjük a beszámolót! Kindlevarázs